Azt mondja meg valaki nekem....

.... hogy miért van az, hogy hónapok óta nem jutok el oda, hogy varrjak valamit. Igazán magamnak, igazán örömből. Időm se sok volt, ha volt is mást csináltam, nem varrtam. De valahogy a varrókedvem sem volt igazán az igazi. Csak tologattam ide-oda félkész darabokat.

DE!

Ma délelőtt elkapott valami. Láttam egy ötletet, továbbgondoltam, tervezgettem, ötleteltem. Alig vártam, hogy hazaérjek, és nekiálljak. Kinyitottam az egyes számú anyagos-szekrényemet, majd belémhasított a tudat, hogy azokat a csíkos szövetnadrágokat, amikből megálmodtam a végre-varrományt, egy unalmas takarítós napon bezacskóztam, majd be lett dobva egy ilyen bevásárlóközpont előtt felállított "ruhát a szegényeknek" konténerbe!

Most csak azt remélem nagyon, de nagyon, hogy valaki megkapta, hogy valakit melegít ebben a hidegben, és jót tettem aznap, mikor minden meggyőződésem ellenére (miszerint nem dobunk ki rongyot, mert jó lesz még valamire) kidobtam egy felhasználásra váró anyagdarabot.

Textilfestés természetes anyagokkal - nyírfa barka

Ezeket az anyagokat még körülbelül két hete festettem. A közelmúltban sajna, nem volt energiám-időm-kedvem a fényképezéssel járó macedúrához. De ma mindenképp kellett fényképeznem, így ha már mindent előpakoltam, gyorsan lencsevégre kaptam ezeket az anyagokat is. 

Arra még tisztán emlékszem, hogy pontosan 1 kiló nyírfabarkát tettem a fazékba, de a víz mennyiségében nem vagyok biztos. Valahol 3,5 és 5 liter között lehetett a mennyisége. Főztem pár órán keresztül, aztán másnap is még jónéhány órát, majd miután kihűlt szűrtem, és tettem is bele a timsóval pácolt vásznat, gyapjat, és csipkét. Sajnos lenvászonból kifogytam, pedig szerintem ez a szín nagyon szépen mutatna rajta. 

Aggódtam, hogy a várttal ellentétben nem lesz rózsaszín, de alaptalan volt az aggodalom, szép rózsaszín lett a vászon és a csipke is. A gyapjú sajnos inkább valami mustársárga lett, de ez belefér ilyen szép vászon és csipke mellett. Annyira örültem a színnek, hogy a végén üvegbe töltöttem, hogy a következő festésnél is felhasználhassam. Amivel viszont nem számoltam, az az, hogy igencsak felmelegedett a hőmérséklet az utóbbi időben, pár nap alatt bepenészesedett az egész. 

Blog átalakítás

Már rég ráfért erre a blogra egy kis átalakítás, ma végre ezen is túl vagyok. Nekem tetszik az új kinézet, remélem másoknak is tetszeni fog. Biztos halogattam volna még egy jóideig, hogy valami szép megjelenést adjak a blogomnak, de muszáj volt megcsinálnom, mert holnaptól, igazi-normális-teljesmunkaidős állásom lesz (kop-kop-kop) és nem tudom, hogy lesz időm varrni is és blogolni is. Gondolom ha tehetem úgyis a varrást fogom előtérbe helyezni. Így blogszépítés egyelőre (remélem, hogy legalább egy évre előre) letudva.

Réka baba

Sziasztok!

A nevem Réka baba, és mivel tegnap megkaptam a két új cipellőmet, és teljes a ruhatáram, így végre bemutatkozhatok.

Sok mindent szeretek ám csinálni, játszani mindenfélét. Szeretek kint lenni a szabadban, érdekelnek nagyon a növények, fel is mászok ám rájuk. Jajj, meg is gyűrődött közben a ruhácskám.

Oh, de szép kis virág, gyorsan megszagolom, hogy finom-e az illata. Mmm...ez nagyon kellemes illat egy ilyen aprócska babaorrnak.

Le kell ülnöm gondolkodni egy picit. Elmélázok azon, hogy vajon mire is emlékeztet ez a piros szín? Azt hiszem, valami ennivalóra...de mire is?

Hopp, meg is találtam, szép piros eper. Hmmm....és milyen finom. Nyam-nyam. :)

Azt hiszem mára elég is ennyi szaladgálás. Lepihenek egy kicsit ide a százszorszépek mellé. Sziasztok!

Ez a baba is már régóta készült, a ruháját már megmutattam egyszer a blogon. Tegnap végre horgoltam neki kiscipőt, természetesen saját festésű gyapjúfonalból. 

Eddig ez a legkedvencebb babám, és erre vagyok a legbüszkébb. :) A Réka név nem tudom honnan jött, egyszerűen a baba Réka akart lenni. :)

Egy kis ajándék...Tőle...Nekem...:)

Fantasztikus ajándékot kaptam a Páromtól névnapomra. Ami még, nem volt, de majd lesz, és akkor már nem fogok ajándékot kapni, mert már megkaptam előre, de nem bánom, mert úgy de úgy örülök ennek az ajándéknak. Már vágytam rá egy kis ideje... :)

Kép forrása: http://meska.hu/img/product/original/g/o/gombolt_product_6432_110406215829_2.jpg

Ezt a kedves kis nyakláncot rendelte nekem a Fércművektől. Jaj, de nagyon örülök neki! :) Úgy szeretem...a láncomat, és a Páromat! :)

Remélem nem lesz gond, hogy elloptam a képet a Meskáról, de szebbet úgysem tudnék készíteni róla.

Virágárus baba

Ez a baba az Index Babavarró fórum közös varrás játékának áprilisi témája. Szánom is, bánom is, de jól elkéstem vele. Ez most így alakult, de végre elkészültem vele és mutathatom.

Nem keveset kínlódtam, mire megvarrtam. Nem mintha nehéz darab lenne. Csak valahogy készítés közben jöttem rá, hogy ez fajta baba nekem nem is annyira tetszik. Valahogy túl lapos. A fejét túl kicsinek találtam, csináltam nagyobbat de az sem volt túlzottan testhezálló neki. Végül az eredeti méretű fejet hagytam meg, és jó sok hajat kapott, így valamennyire elfogadható méretűvé vált a feje. Mire kész lettem, már meg is szerettem. Csak hát ez nem egy rövid folyamat volt. 

A baba különlegessége, hogy a testét és a lábát saját festésű anyagból készítettem. A test vérehulló fecskefűvel festett, a láb pedig az első hagymahájas festés egy darabkája. A ruhán a csipke szintén saját festésű. A virág közepén egy a ruha anyagával behúzott gomb díszeleg. A baba haja ugyanaz a típusú kid mohair és műszál keverék fonal, amit a waldorf féle babák hajának készítéséhez is használok. 

Aki kíváncsi a többiek babájára is, az megnézheti a közös varrás babáiról készült képeket.

Textilfestés természetes anyagokkal - hagymahéj 2.

Szintén múltheti történet. Elővettem még az előző hagymahéjas festésből megmaradt festőlevet, és ismét festettem vele. Egy litert vettem ki és elkezdtem melegíteni, majd beletettem egy motring timsóval pácolt gyapjúfonalat, egy darab csipkét, és a múltkori festés nagy sikerére való tekintettel, egy nagyobb darab lepedővászon is került bele.

 

Körülbelül 20 perc főzés után ki is vettem a gyönyörű sárga színű textileket. Utána arra gondoltam, hogy kihozok még valamit  ebből a színből, kapott még pár kanál timsót, és citromlevet is öntöttem hozzá. Ebben a lében készült a képen középen látható textil. Ezután még egy kis piros ételfestéket öntöttem bele, hátha valami jó narancsos szín jön ki, de ez nem sikerült. Ez a képen látható legfelső anyag, és épp, hogy csak egy árnyalattal különbözik az előző színtől. A fonal lett a legszebb, sokkal-sokkal szebb, mint legutóbb.

Textilfestés természetes anyagokkal - vérehulló fecskefű

Múlt héten kipróbáltam a festést vérehulló fecskefűvel. Most nem mértem le pontosan, hogy miből mennyit tettem a festőlébe. Jó sok vérehulló fecskefüvet szedtem le szárastól, virágostól, levelestől, majd felöntöttem körülbelül 5 liter vízzel. Fél órát főztem, kint az udvarban, de akkora szél lett, hogy abba kellett hagynom az egészet. Igaz, a Kemendi Ágnes féle könyv is azt mondja, hogy hagyjuk egy éjszakát állni főzés után, de én hosszabb időre terveztem a főzést. Másnap reggel még fél órát főztem, majd délután még felet, kihűlés után pedig leszűrtem. 

Elég furcsa színű volt a lé, ezért az előzőleg timsós lében bepácolt gyapjúfonalat nem is tettem bele, csak egy kis darabot belőle, valamint egy darabka csipke, és egy lepedővászon is került a festőlébe. Egy órán keresztül melegítettem a festőlevet, benne a textilekkel, és egyre jobban elkeseredtem, mert a szín nemhogy sárga nem volt, de még színnek sem lehetett nevezni. Valami piszkosszürke féle akármi volt. Mérgemben úgy döntöttem, áztatom még egy napot az egészet. Tettem bele még egy kanál timsót, jól megkevertem, és ott is hagytam. 

És lássatok csodát, másnap este az öblítés után szép halványsárga anyagaim lettek. Nem olyan intenzív, mint a hagymahéjjal festett sárga, de azért sárga.

Szavazzatok SzarvasMicire!

Kedves minden ismerősöm, és aki még olvass ezt!

Segítségeteket szeretném kérni. Kérlek benneteket látogassatok el az Év Anyavállalata oldalra, ahol szavazhattok SzarvasMicire, aki szebbnél-szebb plüss állatok és babák, azaz Miciségek készítésével foglalkozik. Az oldalon a bemutatkozás alatt a Facebook-os "Tetszik", vagyis "Like" gombot kell megnyomni. És bár szerintem mindenki ismeri, de aki még nem járt Szarvasmici blogján, azt is tekintse meg. 

Engem nagyon boldoggá tenne, ha egy babavarró nyerné meg ezt a versenyt. :)

Babaruha

Varrtam egy babaruhát. Tudom, másoknak lehet, hogy ez nem nagy szó. Pedig az. Rettentő sok félkész babaruha hever itt-ott körülöttem. Hol egy félkész nadrág, hol egy ruhaalj, hol pedig egy ruhaujj bukkan fel innen onnan. Sőt, a minap egy majdnemkész kabátkát is találtam amit már-már el is felejtettem. Ma végre sikerült egyet befejeznem, amivel többé kevésbé meg is vagyok elégedve. A külső része egészen tetszik, a belsejéről meg inkább nem mesélek. Legközelebbre az is jobb lesz. Sokat kell még gyakorolnom a ruhavarrást, de egyre jobb irányba haladok. Itt is a legújabb babaruhácska.Tudom, a kép nem lett az igazi, ezért elnézést kérek.

Hagymahéjjal festett anyagot kombináltam bordó, aprómintás vászonnal. Már Anne Shirley óta - tehát sok-sok éve - izgatott a puffos ujjú ruha, most végre azt is kipipálhatom. :) A ruha hátul egy cipzárral záródik.  Talán a gallér volt az egészben a legnagyobb kihívás. Az a baj, hogy bár kerestem, de nem találtam olyan leírást, amiből megértettem volna, hogy hogyan kell szépen gallért varrni. A szoknyarész alján a csipke szintén hagymahéjjal festett.

Lesz ám hozzá baba is aki hordja majd a ruhát, illetve van is már. De még egy kicsit vár a bemutatkozással. Szüksége van még egy cipőcskére, hogy kamera elé merjen állni. 

Textilfestés természetes anyagokkal - dióbarka

Hétvégén kipróbáltam a textilfestést dióbarkával, amire szintén Zelnice blogja motivált. Szerencsére a szomszéd diófájának nagy része átnyúlik a kertünkbe, így nem kellett messze mennem az alapanyagért. 

Eredetileg ettől is sárga színt vártam. Hát a fonalakat némi jóindulattal lehet mustársárgának nevezni, de azok is inkább barnák lettek. A textilek pedig zöldes-szürkék.  5 liter vízhez 500 gramm dióbarkát tettem. A festendő anyagokat pedig ugyanúgy pácoltam, mint a hagymahéjas festésnél. Lehet, hogy több barka kellett volna bele, vagy kevesebb, de az is előfordulhat, hogy pont ilyen színűnek kell lennie.

A baloldali gombolyagot pácolás nélkül tettem a festőlébe, az összes többi anyagot pácoltam. Az alsó anyag lepedővászon, a felső lenvászon. 

A dióbarka illata már gyűjtés közben sem igazán tetszett, ezért úgy döntöttem, hogy az udvaron fogom végezni az egész festést, szerencsére aznap még szép idő volt és szél sem fújt. Már a festés közben rájöttem, hogy a festőlé bizony nem sárga, mint vártam, de végig reménykedtem, hogy végül csak sárga lesz az anyag. :)

Mielőtt készítettem ma a képeket, kimentem a kertbe, hogy behozzak egy barkát. Jól mutatott volna a képen, de már nem találtam egyet sem, a tegnapi nagy esőzés leverte a fáról, és szétáztatta az összeset. Még pont időben festettem.

Textilfestés természetes anyagokkal - hagymahéj

Még húsvét előtt próbáltam ki a hagymahéjjal való festést Zelnice leírása alapján.  Most jutottam el odáig, hogy ide is feltegyem a képeket. 

4 liter vízhez raktam 60 gramm hagymahéjat és feltettem a tűzhelyre főni. Ezalatt bepácoltam a textileket. Ugyanolyan anyagokat használtam, mint a legutóbbi textilfestés során. Lenvászon, lepedővászon, gyapjúfonal és egy darabka csipke. A páclevet úgy készítettem, hogy 3 deciliter vizet felforraltam, ehhez kevertem 50 gramm timsót, majd felöntöttem  még 2,2 liter vízzel. Ebben az oldatban háromnegyed órán keresztül főztem az anyagokat, majd pedig hagytam nagyjából kihűlni. Másfél óra elteltével lekapcsoltam a gázt a hagymahéjas főzet alatt, és egy órán keresztül azt is állni hagytam. Míg a kávés festés alatt szinte kellemes illat járta be a házat, a forrásban lévő hagymahéj főzet szaga valahogy nem igazán tetszett. 

A festőlé  leszűréséhez kivittem mindent az udvarba, tanulva a múltkori textilfestés hibáiból, így most a konyhán szinte nem is látszik, hogy festettem. Miután leszűrtem a levet, visszatettem a tűzhelyre és beletettem az előzőleg bepácolt anyagokat. Hirtelen ötlettől vezérelve, tettem bele egy kisebb motring pácolatlan fonalat is. Körülbelül 40 perc elteltével vettem ki az anyagokat a festőléből.  

Ezek a gyönyörű sárga anyagok készültek. A kisebbik gombolyag fonal az, amit pácolás nélkül festettem meg. Úgy tervezem, hogy a következő babám ruháját fogom készíteni az egyik anyagból, és a csipkéből ,  a fonalakból pedig színben hozzá passzoló cipőcskét horgolok neki. Annyira nagyon tetszenek ezek a színek, hogy miután kihűlt a festőlé, üvegekbe töltöttem és eltettem  későbbre. Mivel fogalmam  sincs meddig áll el, ezért nemsokára ismét hagymahéjjal fogok festeni.

Nyulak továbbra is...

Írok, mielőtt megint lemaradok, és jól elfelejtem, hogy mit is akartam megírni. :)

Kezdem ott, hogy „Hurrá! Nyertem!” egy csodálatos füzetet Zelnice játékán. Nagyon örülök neki! Már tudom is, hogy mire fogom használni. :)

Egy nagyon kedves blogger hölgy, Mária tudomást szerzett róla, hogy felénk nehezen beszerezhető a babavarráshoz ideális csőgéz. Nyakába vette hát a fővárost, beszerezte és postázta is nekem. Ezúton is nagyon szépen köszönöm.

Múlt héten készült még négy húsvéti nyúl, ők most így vers nélkül érkeznek, csatlakoznak az előző négyes delegációhoz, és kívánnak kellemes húsvéti ünnepeket minden olvasónak. 

Azt hiszem az idei húsvétra több nyuszi, és egyéb más dísz nem készül. Mivel végre van némi csőgéz a birtokomban, így a babavarrás kerül előtérbe az elkövetkező napokban. 

A négy nyúl

Négy icipici-pihepuha nyuszi alig várja,

Hogy mehessen végre a húsvéti bálba.

Négy hófehér kedves kis testvérke,

Ki becsöppent ebbe a mesébe.

A legidősebb Nyúl Pali, a pöttyös fülű kajla,

hogy három testvére van, az őt nem zavarja.

Van egy öccse, a sárgafülű Nyúl Balázs.

Hogy szereti a pocakját, az nem vitás.

A bordó mintás fülű neve Nyúl Peti,

Ő legjobban a sárgarépát szereti.

A legkisebb testvér a pink fülű kis angyal,

Szegény kicsi nyuszi csak egy cseppet kancsal.  

Becses neve a kisnyúlnak Tóbiás,

Ő az, kinek a kis szíve óriás.

Éldegélnek négyesben egy erdőszéli házban,

álló évig ábrándoznak „Mi lesz majd a bálban?”

Lesznek-e majd nyuszilányok, kik kedvesek?

És lesz-e süti, torta amit ehetnek?

Táncolnak-e majd estétől reggelig,

Miközben a jó borokat rendelik?

Textilfestés természetes anyagokkal - kávé

Tegnap délután Zelnice leírása alapján kipróbáltam a kávéval való textilfestést. Körülbelül 5 liter vízhez tettem 450 g kávézaccot, és elkezdtem melegíteni. Megközelítőleg 10 perc után ért az első komolyabb meglepetés. A nagymamám ezeréves, már nem használt edényei közül gondosan kiválasztott 8 literes fazékról ugyanis ekkor derült ki, hogy (bár Mama váltig állította az ellenkezőjét) mégiscsak lukas. Szép lassan csepegett a barna lé a tűzhelyre. Gyors fejszámolás után rájöttem, hogy akármilyen lassan is csepeg, ebben az edényben bizony nem bírná ki az egyórás melegítést. Kénytelen voltam a konyhai levesfőző fazekat befogni a folytatáshoz, mégsem hagyhattam kárba veszni a nehezen megszerzett kávézaccot. Ezek után a barna lé szép lassan főtt tovább, kávéhoz hasonló illat járta be a házat. 

Az első óra letelte után, lekapcsoltam a gázt, hagytam állni másfél órát, majd leszűrtem. Itt ért a második meglepetés. Nem szoktam kávét főzni, csak instant kávét. Valami érthetetlen oknál fogva abban a hiszemben voltam eddig, hogy ha nem is az egész, de a kávézacc nagy része feloldódik a főzés hatására. Hát nem így történt. Sűrű lukú szűrőből, csak kettő van itthon. Egy, ami kizárólagosan a húsleveshez szükséges, és egy elég keskeny átmérőjű. A kicsit fogtam, meg is szenvedtem vele, mire leszűrtem az 5 liter levet, mert a kis szűrő folyamatosan eldugult. Mire végeztem a művelettel, addigra a járólap is átalakult barna pöttyös mintázatúvá. 

Szűrés után visszatettem a festőlevet a tűzre, és beletettem a beáztatott textileket. Fél méter lenvásznat, egy darabka lepedővásznat, egy kis darab csipkét, valamint egy pirinyó gombolyag gyapjúfonalat. Amíg „főztem” az anyagokat, sikerült a konyhát is visszaállítanom az eredeti állapotába. Egy óra elteltével ismét lekapcsoltam a gázt, és csak vártam, vártam, vártam. Egészen addig amíg elfogyott a türelmem, és kivettem az anyagokat a festőléből. Először azt hittem, hogy a vásznakat a sűrű mozgatás ellenére is foltosan fogta meg a festék, de öblités és szárítás után végül homogén színű textileket kaptam. Teljesen meg vagyok velük elégedve. Legjobban a fonal színe tetszik. 

Nyuszi áll a fűben...

...és éppen tojást fest. Mert, hogy ő már egy húsvétváró húsvéti nyúl. 

Raggedy Ann baba

Csatlakoztam az Index Babavarró fórumán egy közös varrás nevű játékhoz. A feladat az volt, hogy egy szabásminta alapján, mindenki elkészít egy babát, a végén pedig megnézzük, hogy kinek milyen babája született. A múlt hónapban Raggedy Ann baba volt a téma. Érdekes volt látni, hogy mennyire más egyéniségű babák születtek ugyanabból a mintából. Az enyém ilyen lett:

Az arcának minden részletét hímeztem. Amerikai társainál egy kicsit mosolygósabbra vettem a pofiját, de semmiképp sem szerettem volna mufurc babát varrni. A piros fonalból készült frizurája pedig teljesen megfelel a mai kor divatjának.

Szőke babácska

Elkészült az első babám, amire végre büszke is vagyok és még nekem is nagyon tetszik, nem csak a kívülállóknak. Gyapjúval tömött, 42 cm magas babácska, a feje Waldorf-baba módon készült, a teste nem egészen. Itt ott változtattam rajta egy picit, de azt hiszem végre megvan az a minta, amin már nem nagyon szeretnék változtatni. Tetszik, úgy ahogy van. Szerettem készíteni nagyon.

A haját kid mohair fonalból készítettem, még az alapját is ebből a vékony fonalból horgoltam, majdnem egy napig tartott elkészíteni. Talán ez volt a legidőigényesebb része az egész babakészítésnek, de mindenképp nagyon megérte. 

Lila-fehér, hátul organza-szalaggal megkötős ruhácskája van, és apró horgolt kis cipellője, ami szív alakú gombbal záródik.

Csík hátán csík

Na akkor folytatom ma a "blogosítást", talán előbb-utóbb végre utolérem magam. 

Varrtam egy halom csíkos blokkot. Nem is tudom miért, de valami azt súgta, hogy varrjak ilyeneket. :) Huszonöt színből állnak összesen.

Már csak azt kellene kitalálnom, hogy mi legyen a sorsuk, sokszor csak rakosgatom őket egymás mellé, hogy miként lenne érdemes összevarrni őket, és mi legyen belőlük. Eddig a legjobb ötletem, hogy fehérrel kombinálva takaróvá állítom össze őket. De még gondolkodok rajta. Elég kényes szín a fehér. De más szín meg nem hiszem, hogy jól mutatna ezzel a színkavalkáddal. Tulajdonképpen egész jól mutat a polcon is, így masnival átkötve.

Két baba

Készült ez a két kis babóca is. Sajnos több sebből véreznek, de a második (sötétebb bőrszinű) is már nagy haladás az elsőhöz képest. Még ruhájuk sincs sajnos. Talán majd valamikor csinálok nekik, de mindig eszembe jut valami, ami akkor éppen fontosabbnak tűnik. Úgy gondoltam azért mégiscsak megmutatom  őket is. Ha pedig ruhájuk is lesz, akkor felteszem őket még egyszer.

Tavaszi virágos táska

Ezt a kék táskát varrtam magamnak tavaszi táska gyanánt Gyakoroltam rajta a szabad gépi tűzést, az applikálást, a ferdepánt felvarrást. A bélése a fedlapon látható virágok és ferdepánt anyagával megegyező sötétrózsaszín. Egy húzózáras zsebe van, a szájánál pedig mágneszárral záródik. Szeretem. 

 A rózsaszín a valóságban még élénkebb, mint ami a fotón látható.

Textilfestés

Úgy döntöttem, most akkor leülök, és frissítem a blogot, leírom a nagyrészét azoknak a dolgoknak, amiket amúgy is szerettem volna, csak elmaradtak. 

Néhány hete lehetőségem volt részt venni egy textilfestés bemutatón a dunaszekcsői Teleházban. Columbus festékkel festettük az anyagokat. A benedvesített anyagokat nylonzacskóba tettük, ráöntöttük a felhígított festéket, megtapicskoltuk, összekötöztük, majd pedig mikrohullámú sütőben „megsütöttük”.

Ez lett a végeredmény:

Még nem tudom, hogy mire fogom használni őket, de nagyon tetszenek. Ha a lila valamivel lágyabb anyagból lenne, akkor szinte biztos, hogy sál lenne. 

Maga a végeredmény a gyerekkori batikolásokat idézi, annyi különbséggel, hogy most csak az anyag lett festékes, akkoriban pedig a textilfestő fazék 10-15 méteres körzete. 

Úgy döntöttem, hogy fogok még festeni ezután is. Kapóra jött, hogy Zelnice két hete Piktor Pénteket hirdetett a blogján, kéthetente fog különböző növényekkel történő textilfestést bemutatni. Az ő leírása szerint, természetes anyagokat felhasználva szeretnék festegetni. Az első alkalommal a kávézaccal történő festést mutatta be. A könyveket már kivettem a könyvtárból, a kávézaccot is gyűjtik nekem, van néhány gombolyag világos gyapjúfonlam, már csak egy kis lenvásznat kellene beszereznem. Fogalmam sincs honnan, mert több méteráru üzletben is azt a választ kaptam, hogy még nincs itt a szezonja. A hétvégén ha minden jól megy,  körbenézek Pécsett is, talán majd ott találok.

Szánombánom...

...de valóban igen régen "blogosítottam". Fő oka, hogy eljutottam oda amikor valamit úgy de úgy leírnék a blogba, de nem tudom, hogy jól járnék-e vele. 

Nagy dilemma, hogy mennyit adjak át magamból a külvilágnak. Mert ugye a szó elszáll, az írás megmarad. Pláne ebben a virtuális közegben. Még ha ki is törölnék egy-egy megbánt megjegyzést, akkor is van tárolt változat, stb. Ezen agyaltam sokat mostanában. Sok minden nyomta a lelkem, és nem írhattam le, ezért inkább nem írtam semmit. 

Biztos a tavasz késlekedése is okozott fennakadást a jókedvemben. Rosszkedvű bejegyzést meg semmi esetre nem szeretnék írni. Félek, hogy rossz irányba befolyásolná a blog jövőbeli hangulatát is. 

A következő bejegyzésben ígérem mutatok már ezt azt, mert azért varrtam ám, sőt, horgoltam is.

És kedves Tavasz! Kérlek, most már maradj itt végérvényesen. (Tudom, hogy nem fogsz, de talán mégis...)

Rózsás neszeszer

A CSOKI-FOLT blogban láttam meg ezt a típusú neszeszert, és rögtön megtetszett a fazonja, ezért én is megvarrtam magamnak. Szerencsére délelőtt besütött némi napfény az ablakon, és így még láttam is varrás közben. Még így sem volt könnyű az összeállítás, de megérte, mert nagyon tetszik. 

A neszeszer szabásmintája letölthető innen.