Rózsás neszeszer

A CSOKI-FOLT blogban láttam meg ezt a típusú neszeszert, és rögtön megtetszett a fazonja, ezért én is megvarrtam magamnak. Szerencsére délelőtt besütött némi napfény az ablakon, és így még láttam is varrás közben. Még így sem volt könnyű az összeállítás, de megérte, mert nagyon tetszik. 

A neszeszer szabásmintája letölthető innen.

A mai nap margójára

Fáradtan, pláne hulla fáradtan nem érdemes a varrógéphez nyúlni. Amúgy semmihez sem, de ahhoz aztán végképp nem. 

Mert:

• a varrás elrontva
• természetesen bontás közben anyag elszakítva
• az anyag egy kedvenc volt, és cseppet sem olcsó (pityergés)

Ezért most kipihenem magam, alszom egy nagyot, és holnap pihenten megpróbálom menteni, ami menthető. Ha menthető.

Nem kedvez...

...ez a hét a babavarrásnak. Sajnos egyéb varrásoknak sem. Pedig tényleg úgy istenigazából jól esne csak úgy varrni, céltalanul, egyik anyagot a másik után, összevissza. Na ilyen nem tudom mikor lesz. Ha varrógéphez jutok az baba lesz. Készült egy szépséges babalány a múlt héten. Sajnos még meztelen szegényke, így nem blog-szalonképes, nem mutathatom meg. De lesz majd ruhája, ígérem.

Ez a hét olyan, mint egy folyamatos rohanás, csak futok, futok és futok mindenfele. Bejártam Tolnát, Baranyát. De szó szerint ám. Tegnap olyan fáradt voltam, hogy nem volt kedvem bemenni a kedvenc rövidáru boltomba. Ma este babázok egy keveset majd.

Hogy valami jót is mondjak, megtanultam horgolni. Rém büszke is vagyok magamra. Múltkor írtam, hogy a Döme-baba haját horgoltam. Hát nem így volt, mert azt csak hittem, hogy horgolás volt. Nem is csoda hogy az egész kézfejem görcsben állt tőle. Na de most tényleg megtanultam, olyan igazán szépen, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ezen az oldalon lehet nagyon jó kis szájbarágós videókat nézni, hogy még egy óvodás is értené.

Maximalista kínlódások

A héten már vagy egy kiló anyag landolt a tűzben. Mielőtt belevágok a babatest anyagba, előbb rá kell jönnöm milyen is a tökéletes baba. Nem olyat akarok varrni ami mások szerint hú de jó, hú de szép. Hanem olyat, aki az én szemszögemből tökéletes. Persze ilyen nem létezik. Mindeközben tudom, hogy ha ilyen vicik-vacak maradékanyagokból próbálkozok, akkor már eleve halálra van ítélve a tökéletesség eszményképe. De nem adom fel. Keresem kutatom az irányt amin továbbmehetek. Illetve a tökéletes lábat, amin a babám majd továbbmehet.

Mindig mindenre keresem a jobb megoldást, és ha nem lézetik, vagy tőlem független korlátai vannak a megvalósításnak, nagyon le tudok törni. Legtöbbször az hátráltat az előrelépésben, hogy nem vagyok képes megelégedni a 90%-al, ami nem 100%-os azt sokszor kudarcnak élem meg. Tudom. Rettenetes. Majd kinövöm. :) Aligha.

Ezek itt a rettentő rettenetes babaláb próbálkozásaim azon példányai, amik még nem váltak a tűz martalékává. Azt hiszem lesz még bőven. És kezek is vannak. És néhány test is. Előbb-utóbb létrejön. Addig meg idegelem magam. És másokat :)