Sok blogon láttam, hogy az alkotók összegyűjtötték a tavalyi évben készített kreatívkodásaikat egyetlen képben. Nekem is megtetszett ez az ötlet, íme itt is van a kép.
Sajnos van olyan kép, ami szőrén-szálán eltűnt, nem találom sem a számítógépen, sem a fényképezőn, de még egyik cd-n sem. Nem tudom, hogy történhetett, mert nem nagyon szoktam képeket letörölni. Ezért van olyan mackó, táska, párna, ezmegaz ami nincs ezen a képen, de még így is jóleső érzés így együtt látni majdnem mindent. Sőt, ahogy elnézegetem, van jópár dolog, amit le sem fényképeztem.
Érdekes belegondolni, hogy vajon hány méter cérnát használtam el egy év alatt, hányféle anyaggal dolgoztam, hány mosolyt csaltam arcokra. Abba viszont nem szeretnék belegondolni, hogy mennyi pénzt költöttem anyagoka, jobb ha nem tudok róla. Ha idén nem vennék egy fél métert sem, akkor is bőségesen el lennék látva egész évre. De nem tudok mit tenni, függő vagyok.
Valójában a kép bal alsó sarkából kikandikáló baba még 2009-ben készült, de szerintem megilleti a hely ezen a képen is. Zsófi babának hívják és nagyon sokat köszönhetek neki.
Még a volt munkahelyemen kaptam a testét kiszabva, miszerint ő egy "Pigotta-baba", és ha megvarrom, akkor én is segítek vele. Neki is álltam, kihímeztem a fejét, aztán szépen összeöltögettem a testét kézzel, mivel akkoriban még elképzelésem sem volt róla, hogy hogyan működik a varrógép. A köténykéjét is kihímeztem, majd édesanyám segítségét kértem, hogy varrjon neki géppel szoknyát és inget. Később megtudtam, hogy a babát végül nem küldték el, így mikor most október végén megszűnt a munkaviszonyom hazahoztam. Azért köszönhetek neki sokat, mert miközben alakult a kezeim között, sokszor googleztam utána, a pigottáknak, a rongybabának, magának a varrásnak. Teljesen magával ragadott a sok olvasmány. Néhány hónap múlva pedig már értettem, hogy működik a varrógép. És azt hiszem már soha nem is fogom elfelejteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése