Nyúl Úr

Olyan nyulat varrni való kedvem volt. Nem húsvéti, csak úgy egyszerűen nyúl. Vagyis Nyúl Úr! Maradék kordból készült; szeme, orra, répája filc, meg egy kis csíkos anyag is van benne. 

Gondolkodtam rajta egy ideig, hogy kell-e neki tappancs, de aztán úgy döntöttem nem kell, maradt botlábú.

Csak tudnám miért nem mosolyog?

Éppen

Zakatol az agyam :) Mióta Döme elkészült, nem volt olyan éjszaka, hogy álmomban ne varrtam volna. A nappalok már nem ilyen fényesek, éjszaka elfáradok a varrásban. :)

Na jó, nappal is varrogatok, de inkább csak tervezgetek, szétvetnek az ötletek. Fura egy állapot, de azt sem bánom, ha így marad. Majd meglátjuk, hogyan tovább...:)

Mindenesetre rendeltem babatest anyagot. Muszáj kipróbálnom. Mintha kényszer volna :) Remélem hamar elmúlik a hétvége, és megérkezik. Alig várom.

Döme

Megérkezett Döme, hogy magára öltse a nemrég készült apróságokat. Ő egy Waldorf-stílusú baba, akit a januári Praktika magazinban közzétett szabásminta alapján készítettem el, némi átalakítással. A felhasznált anyagok tekintetében sajnos eltértem az eredeti leírástól; azzal dolgoztam, amit itthon találtam. Így gyapjú helyett közbéléssel tömtem, babatest-anyag helyett sima pólóanyagot használtam, és a haját sem gyapjúfonalból horgoltam.

Döme nem éppen egy fotogén baba, nagyon sok képből választottam ki ezt a hármat, ezeken azért valamennyire mosolyog, de a legtöbb képen szomorú arcot vág, vagy éppen grimaszol.

Még egy

Legújabb apróságom egy mini pulóver, a kiscipőhöz és a kisnadrághoz passzoló méretben. 

Hát nem gondoltam volna, hogy egy ilyen cseppnyi darabbal ennyit fogok kínlódni. Még szombaton ültem le, hogy akkor most varrok egy aprócska pulcsit. Ehhez képest most készült el, csütörtök van. 

Az úgy kezdődött, hogy még életemben nem varrtam pulcsit, pólót is csak denevérujjút, meg csőtopot, és itt ki is merült a ruházat-varrási tudományom. Először is kellett egy szabásminta. Gondoltam mi sem egyszerűbb, mint elővenni pár Burda újságot, és kinézni belőle egyet. Hát az is órákba telt, míg találtam egyet, ami megfelelt; de akárhogy próbálkoztam nem tudtam átalakítani használható méretűvé.

Következő ötlet: majd én szerkesztek magamnak szabásmintát!  Elő is vettem a szabás-varrás könyvemet, nagy hévvel neki is álltam, mértem, számolgattam, szerkesztgettem, mint a nagyok. Már majdnem kész lettem, amikor eljutottam addig a pontig, hogy „szerkessze meg a mellvarrás vonalát”. De hát ez csak egy pulcsi, mini méretben, mell nélkül. Törtem a fejem, hogy lehetne ezt kihagyni, de akkor elcsúszott volna az egész szabásminta. Hát igen, ebben a réges-régi könyvben, csak mellvarrással ellátott felsőruházat van, főleg, hogy csak női ruhák vannak benne. Így ezt a megoldási módot is elvetettem, nem szerkesztettem szabásmintát. 

És kedden végre találtam a neten egy olyan dzseki szabásmintát, amit képes voltam átalakítani a megfelelő méretűre, és ennek alapján végre sikerült megvarrnom a képen látható pulóvert. Nem lett tökéletes, kapásból látok rajta 5 hibát, de végre kész van. És a valóságban nem tűnik ilyen "gyűröttnek", mint a fényképen.

Más kérdés, hogy Veronika barátnőm tegnap mikor meglátta még félkész állapotban, mindjárt közölte velem, hogy a csiga sem nem menő, sem nem vagány, de az a lényeg, hogy nekem tetszik.

Újabb apróság

Ismét itt egy apróság; ami egy 16 cm hosszú, 27 cm derékbőségű farmernadrág. Patenttal záródik, húzózár helyett tépőzár tartja meg a sliccet.

Az övpántra 6 darab apró bújtatót varrtam. A fenekén a címke hasított bőr, a mintát pirográffal égettem bele. A dísztűzéseknél bőrvarró cérnát használtam. Amit sajnálok, hogy nem varrtam rá zsebeket, de sebaj, majd legközelebb.

És még mindig folytatása következik :)

Apróságok

Összesen 4 napon keresztül készült, minden nap kellett valamit formálni rajta, de az előbb végre elkészült ez a két aprócska tornacipő. Nagyon sokat morfondíroztam rajta, hogy hogyan lehet egy ilyen kis cipőt kivitelezni, de szerencsére sikerült rájönnöm. Mindössze 7 cm hosszúak. Az orruk fehér műbőr, anyaguk piros farmer, bélésük fekete lenvászon, talpuk sötétbarna műbőr.

Folytatás következik... :)

Sminkecset tartó

Eszembe jutott még egy tavalyi varromány, amit nem mutattam meg a blogon, csak szerettem volna. Ezt a sminkecset tartót Nikinek készítettem karácsonyra. 

A képek olyanok, amilyenek, nem volt alkalmas időpont a fényképezésre. Szentestére épphogy elkészült, utána elkerült itthonról. A héten összegyűlt a barátnősereg, akkor hozta el, hogy le tudjam fényképezni, de addigra meg már este lett, sötét lett, meg a kedvem is elment a fényképezéstől, de muszáj volt, mert különben megintcsak elvitte volna.

Fehér bőrből csináltam, a belseje pedig fekete lenvászonból készült, van benne egy kis zseb, valamint gumis bújtatók, amik megtartják az ecsetet. Az egészet egy rózsaszín (vagy éppen az ember hangulatához illő) szaténszalaggal lehet összekötni. Volt ám izgalom, miközben készült, mert fogalmam sem volt milyen hosszú egy sminkecset, féltem, hogy túl kicsi lesz.

A 2010-ben készült varrományok

Sok blogon láttam, hogy az alkotók összegyűjtötték a tavalyi évben készített kreatívkodásaikat egyetlen képben. Nekem is megtetszett ez az ötlet, íme itt is van a kép.

Sajnos van olyan kép, ami szőrén-szálán eltűnt, nem találom sem a számítógépen, sem a fényképezőn, de még egyik cd-n sem. Nem tudom, hogy történhetett, mert nem nagyon szoktam képeket letörölni. Ezért van olyan mackó, táska, párna, ezmegaz ami nincs ezen a képen, de még így is jóleső érzés így együtt látni majdnem mindent. Sőt, ahogy elnézegetem, van jópár dolog, amit le sem fényképeztem.

Érdekes belegondolni, hogy vajon hány méter cérnát használtam el egy év alatt, hányféle anyaggal dolgoztam, hány mosolyt csaltam arcokra. Abba viszont nem szeretnék belegondolni, hogy mennyi pénzt költöttem anyagoka, jobb ha nem tudok róla. Ha idén nem vennék egy fél métert sem, akkor is bőségesen el lennék látva egész évre. De nem tudok mit tenni, függő vagyok.

Valójában a kép bal alsó sarkából kikandikáló baba még 2009-ben készült, de szerintem megilleti a hely ezen a képen is. Zsófi babának hívják és nagyon sokat köszönhetek neki.

Még a volt munkahelyemen kaptam a testét kiszabva, miszerint ő egy "Pigotta-baba", és ha megvarrom, akkor én is segítek vele. Neki is álltam, kihímeztem a fejét, aztán szépen összeöltögettem a testét kézzel, mivel akkoriban még elképzelésem sem volt róla, hogy hogyan működik a varrógép. A köténykéjét is kihímeztem, majd édesanyám segítségét kértem, hogy varrjon neki géppel szoknyát és inget. Később megtudtam, hogy a babát végül nem küldték el, így mikor most október végén megszűnt a munkaviszonyom hazahoztam. Azért köszönhetek neki sokat, mert miközben alakult a kezeim között, sokszor googleztam utána, a pigottáknak, a rongybabának, magának a varrásnak. Teljesen magával ragadott a sok olvasmány. Néhány hónap múlva pedig már értettem, hogy működik a varrógép. És azt hiszem már soha nem is fogom elfelejteni.

Kemény dió

Veronika barátnőmnek készítettem ezt a kis táskát születésnapi ajándék gyanánt. Igaz, a születésnapja még tavaly volt, 30.-án, de csak tegnapelőtt készültem el vele. Találok benne bőven kivetni valót, de szerencsére az új tulajdonosa meg van vele elégedve. Ha még egyszer ilyen "vastag" fába vágom a fejszémet táskakészítés közben, mint a bőr, akkor az utolsó varratnál, ami a táska peremén fut végig, biztos, hogy egy cipész, vagy hasonló felszereléssel bíró ember segítségét fogom kérni. Sajnos a sima háztartási varrógép nem bírt el az anyaggal, volt ahol alá sem fért a talp alá, és több öltést is kihagyott. A táska egyébként mágneszárral záródik, puha lilásrózsaszín szövet a bélése, és egy apró húzózárral zárható zseb őrzi benne az értékeket. Szeretnék egyet készíteni magamnak is, mert jó sok mindenre rájöttem készítése közben, hogy hogyan lehetett volna másképp csinálni.

Pápá Sizzix!

Tavasszal szerettem volna venni egy Sizzix Big Shot-ot. Annyi mindenre jó. Úgy terveztem, hogy körülbelül Húsvét után meg tudom venni. De az eddig összegyűjtött pénz elment a laptoptöltőre. Mi kerül egy ilyen madzagon ilyen sokba? Remélem előbb-utóbb rámtalál Fortuna, és megajándékoz egy ilyen kis géppel. :)

Érdekes

Tegnap tönkrement a laptop töltőm, nem tudom bekapcsolni a számítógépemet. Érdekes, hogy az jár a fejemben, hogy most akkor, hogy blogoljak. Mintha eddig olyan sűrűn tettem volna. Pedig szeretnék, még azt is sokszor eltervezem, hogy mit fogok írni, a képek is elkészülnek, néha meg is szerkesztem őket, csak valahogy idáig nem jutnak el  bejegyzések. Szóval írom én ezt a blogot, csak a fejemben. Talán idén másképp lesz, nem fogadom meg, de talán. És boldog új évet. Szépet. Napsütéseset. Kreatívat. Nevetőset. Szivárványosat. Boldogat.