Csík hátán csík

Na akkor folytatom ma a "blogosítást", talán előbb-utóbb végre utolérem magam. 

Varrtam egy halom csíkos blokkot. Nem is tudom miért, de valami azt súgta, hogy varrjak ilyeneket. :) Huszonöt színből állnak összesen.

Már csak azt kellene kitalálnom, hogy mi legyen a sorsuk, sokszor csak rakosgatom őket egymás mellé, hogy miként lenne érdemes összevarrni őket, és mi legyen belőlük. Eddig a legjobb ötletem, hogy fehérrel kombinálva takaróvá állítom össze őket. De még gondolkodok rajta. Elég kényes szín a fehér. De más szín meg nem hiszem, hogy jól mutatna ezzel a színkavalkáddal. Tulajdonképpen egész jól mutat a polcon is, így masnival átkötve.

Két baba

Készült ez a két kis babóca is. Sajnos több sebből véreznek, de a második (sötétebb bőrszinű) is már nagy haladás az elsőhöz képest. Még ruhájuk sincs sajnos. Talán majd valamikor csinálok nekik, de mindig eszembe jut valami, ami akkor éppen fontosabbnak tűnik. Úgy gondoltam azért mégiscsak megmutatom  őket is. Ha pedig ruhájuk is lesz, akkor felteszem őket még egyszer.

Tavaszi virágos táska

Ezt a kék táskát varrtam magamnak tavaszi táska gyanánt Gyakoroltam rajta a szabad gépi tűzést, az applikálást, a ferdepánt felvarrást. A bélése a fedlapon látható virágok és ferdepánt anyagával megegyező sötétrózsaszín. Egy húzózáras zsebe van, a szájánál pedig mágneszárral záródik. Szeretem. 

 A rózsaszín a valóságban még élénkebb, mint ami a fotón látható.

Textilfestés

Úgy döntöttem, most akkor leülök, és frissítem a blogot, leírom a nagyrészét azoknak a dolgoknak, amiket amúgy is szerettem volna, csak elmaradtak. 

Néhány hete lehetőségem volt részt venni egy textilfestés bemutatón a dunaszekcsői Teleházban. Columbus festékkel festettük az anyagokat. A benedvesített anyagokat nylonzacskóba tettük, ráöntöttük a felhígított festéket, megtapicskoltuk, összekötöztük, majd pedig mikrohullámú sütőben „megsütöttük”.

Ez lett a végeredmény:

Még nem tudom, hogy mire fogom használni őket, de nagyon tetszenek. Ha a lila valamivel lágyabb anyagból lenne, akkor szinte biztos, hogy sál lenne. 

Maga a végeredmény a gyerekkori batikolásokat idézi, annyi különbséggel, hogy most csak az anyag lett festékes, akkoriban pedig a textilfestő fazék 10-15 méteres körzete. 

Úgy döntöttem, hogy fogok még festeni ezután is. Kapóra jött, hogy Zelnice két hete Piktor Pénteket hirdetett a blogján, kéthetente fog különböző növényekkel történő textilfestést bemutatni. Az ő leírása szerint, természetes anyagokat felhasználva szeretnék festegetni. Az első alkalommal a kávézaccal történő festést mutatta be. A könyveket már kivettem a könyvtárból, a kávézaccot is gyűjtik nekem, van néhány gombolyag világos gyapjúfonlam, már csak egy kis lenvásznat kellene beszereznem. Fogalmam sincs honnan, mert több méteráru üzletben is azt a választ kaptam, hogy még nincs itt a szezonja. A hétvégén ha minden jól megy,  körbenézek Pécsett is, talán majd ott találok.

Szánombánom...

...de valóban igen régen "blogosítottam". Fő oka, hogy eljutottam oda amikor valamit úgy de úgy leírnék a blogba, de nem tudom, hogy jól járnék-e vele. 

Nagy dilemma, hogy mennyit adjak át magamból a külvilágnak. Mert ugye a szó elszáll, az írás megmarad. Pláne ebben a virtuális közegben. Még ha ki is törölnék egy-egy megbánt megjegyzést, akkor is van tárolt változat, stb. Ezen agyaltam sokat mostanában. Sok minden nyomta a lelkem, és nem írhattam le, ezért inkább nem írtam semmit. 

Biztos a tavasz késlekedése is okozott fennakadást a jókedvemben. Rosszkedvű bejegyzést meg semmi esetre nem szeretnék írni. Félek, hogy rossz irányba befolyásolná a blog jövőbeli hangulatát is. 

A következő bejegyzésben ígérem mutatok már ezt azt, mert azért varrtam ám, sőt, horgoltam is.

És kedves Tavasz! Kérlek, most már maradj itt végérvényesen. (Tudom, hogy nem fogsz, de talán mégis...)

Rózsás neszeszer

A CSOKI-FOLT blogban láttam meg ezt a típusú neszeszert, és rögtön megtetszett a fazonja, ezért én is megvarrtam magamnak. Szerencsére délelőtt besütött némi napfény az ablakon, és így még láttam is varrás közben. Még így sem volt könnyű az összeállítás, de megérte, mert nagyon tetszik. 

A neszeszer szabásmintája letölthető innen.

A mai nap margójára

Fáradtan, pláne hulla fáradtan nem érdemes a varrógéphez nyúlni. Amúgy semmihez sem, de ahhoz aztán végképp nem. 

Mert:

• a varrás elrontva
• természetesen bontás közben anyag elszakítva
• az anyag egy kedvenc volt, és cseppet sem olcsó (pityergés)

Ezért most kipihenem magam, alszom egy nagyot, és holnap pihenten megpróbálom menteni, ami menthető. Ha menthető.

Nem kedvez...

...ez a hét a babavarrásnak. Sajnos egyéb varrásoknak sem. Pedig tényleg úgy istenigazából jól esne csak úgy varrni, céltalanul, egyik anyagot a másik után, összevissza. Na ilyen nem tudom mikor lesz. Ha varrógéphez jutok az baba lesz. Készült egy szépséges babalány a múlt héten. Sajnos még meztelen szegényke, így nem blog-szalonképes, nem mutathatom meg. De lesz majd ruhája, ígérem.

Ez a hét olyan, mint egy folyamatos rohanás, csak futok, futok és futok mindenfele. Bejártam Tolnát, Baranyát. De szó szerint ám. Tegnap olyan fáradt voltam, hogy nem volt kedvem bemenni a kedvenc rövidáru boltomba. Ma este babázok egy keveset majd.

Hogy valami jót is mondjak, megtanultam horgolni. Rém büszke is vagyok magamra. Múltkor írtam, hogy a Döme-baba haját horgoltam. Hát nem így volt, mert azt csak hittem, hogy horgolás volt. Nem is csoda hogy az egész kézfejem görcsben állt tőle. Na de most tényleg megtanultam, olyan igazán szépen, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ezen az oldalon lehet nagyon jó kis szájbarágós videókat nézni, hogy még egy óvodás is értené.

Maximalista kínlódások

A héten már vagy egy kiló anyag landolt a tűzben. Mielőtt belevágok a babatest anyagba, előbb rá kell jönnöm milyen is a tökéletes baba. Nem olyat akarok varrni ami mások szerint hú de jó, hú de szép. Hanem olyat, aki az én szemszögemből tökéletes. Persze ilyen nem létezik. Mindeközben tudom, hogy ha ilyen vicik-vacak maradékanyagokból próbálkozok, akkor már eleve halálra van ítélve a tökéletesség eszményképe. De nem adom fel. Keresem kutatom az irányt amin továbbmehetek. Illetve a tökéletes lábat, amin a babám majd továbbmehet.

Mindig mindenre keresem a jobb megoldást, és ha nem lézetik, vagy tőlem független korlátai vannak a megvalósításnak, nagyon le tudok törni. Legtöbbször az hátráltat az előrelépésben, hogy nem vagyok képes megelégedni a 90%-al, ami nem 100%-os azt sokszor kudarcnak élem meg. Tudom. Rettenetes. Majd kinövöm. :) Aligha.

Ezek itt a rettentő rettenetes babaláb próbálkozásaim azon példányai, amik még nem váltak a tűz martalékává. Azt hiszem lesz még bőven. És kezek is vannak. És néhány test is. Előbb-utóbb létrejön. Addig meg idegelem magam. És másokat :)

Nyúl Úr

Olyan nyulat varrni való kedvem volt. Nem húsvéti, csak úgy egyszerűen nyúl. Vagyis Nyúl Úr! Maradék kordból készült; szeme, orra, répája filc, meg egy kis csíkos anyag is van benne. 

Gondolkodtam rajta egy ideig, hogy kell-e neki tappancs, de aztán úgy döntöttem nem kell, maradt botlábú.

Csak tudnám miért nem mosolyog?