Újabb apróság

Ismét itt egy apróság; ami egy 16 cm hosszú, 27 cm derékbőségű farmernadrág. Patenttal záródik, húzózár helyett tépőzár tartja meg a sliccet.

Az övpántra 6 darab apró bújtatót varrtam. A fenekén a címke hasított bőr, a mintát pirográffal égettem bele. A dísztűzéseknél bőrvarró cérnát használtam. Amit sajnálok, hogy nem varrtam rá zsebeket, de sebaj, majd legközelebb.

És még mindig folytatása következik :)

Apróságok

Összesen 4 napon keresztül készült, minden nap kellett valamit formálni rajta, de az előbb végre elkészült ez a két aprócska tornacipő. Nagyon sokat morfondíroztam rajta, hogy hogyan lehet egy ilyen kis cipőt kivitelezni, de szerencsére sikerült rájönnöm. Mindössze 7 cm hosszúak. Az orruk fehér műbőr, anyaguk piros farmer, bélésük fekete lenvászon, talpuk sötétbarna műbőr.

Folytatás következik... :)

Sminkecset tartó

Eszembe jutott még egy tavalyi varromány, amit nem mutattam meg a blogon, csak szerettem volna. Ezt a sminkecset tartót Nikinek készítettem karácsonyra. 

A képek olyanok, amilyenek, nem volt alkalmas időpont a fényképezésre. Szentestére épphogy elkészült, utána elkerült itthonról. A héten összegyűlt a barátnősereg, akkor hozta el, hogy le tudjam fényképezni, de addigra meg már este lett, sötét lett, meg a kedvem is elment a fényképezéstől, de muszáj volt, mert különben megintcsak elvitte volna.

Fehér bőrből csináltam, a belseje pedig fekete lenvászonból készült, van benne egy kis zseb, valamint gumis bújtatók, amik megtartják az ecsetet. Az egészet egy rózsaszín (vagy éppen az ember hangulatához illő) szaténszalaggal lehet összekötni. Volt ám izgalom, miközben készült, mert fogalmam sem volt milyen hosszú egy sminkecset, féltem, hogy túl kicsi lesz.

A 2010-ben készült varrományok

Sok blogon láttam, hogy az alkotók összegyűjtötték a tavalyi évben készített kreatívkodásaikat egyetlen képben. Nekem is megtetszett ez az ötlet, íme itt is van a kép.

Sajnos van olyan kép, ami szőrén-szálán eltűnt, nem találom sem a számítógépen, sem a fényképezőn, de még egyik cd-n sem. Nem tudom, hogy történhetett, mert nem nagyon szoktam képeket letörölni. Ezért van olyan mackó, táska, párna, ezmegaz ami nincs ezen a képen, de még így is jóleső érzés így együtt látni majdnem mindent. Sőt, ahogy elnézegetem, van jópár dolog, amit le sem fényképeztem.

Érdekes belegondolni, hogy vajon hány méter cérnát használtam el egy év alatt, hányféle anyaggal dolgoztam, hány mosolyt csaltam arcokra. Abba viszont nem szeretnék belegondolni, hogy mennyi pénzt költöttem anyagoka, jobb ha nem tudok róla. Ha idén nem vennék egy fél métert sem, akkor is bőségesen el lennék látva egész évre. De nem tudok mit tenni, függő vagyok.

Valójában a kép bal alsó sarkából kikandikáló baba még 2009-ben készült, de szerintem megilleti a hely ezen a képen is. Zsófi babának hívják és nagyon sokat köszönhetek neki.

Még a volt munkahelyemen kaptam a testét kiszabva, miszerint ő egy "Pigotta-baba", és ha megvarrom, akkor én is segítek vele. Neki is álltam, kihímeztem a fejét, aztán szépen összeöltögettem a testét kézzel, mivel akkoriban még elképzelésem sem volt róla, hogy hogyan működik a varrógép. A köténykéjét is kihímeztem, majd édesanyám segítségét kértem, hogy varrjon neki géppel szoknyát és inget. Később megtudtam, hogy a babát végül nem küldték el, így mikor most október végén megszűnt a munkaviszonyom hazahoztam. Azért köszönhetek neki sokat, mert miközben alakult a kezeim között, sokszor googleztam utána, a pigottáknak, a rongybabának, magának a varrásnak. Teljesen magával ragadott a sok olvasmány. Néhány hónap múlva pedig már értettem, hogy működik a varrógép. És azt hiszem már soha nem is fogom elfelejteni.

Kemény dió

Veronika barátnőmnek készítettem ezt a kis táskát születésnapi ajándék gyanánt. Igaz, a születésnapja még tavaly volt, 30.-án, de csak tegnapelőtt készültem el vele. Találok benne bőven kivetni valót, de szerencsére az új tulajdonosa meg van vele elégedve. Ha még egyszer ilyen "vastag" fába vágom a fejszémet táskakészítés közben, mint a bőr, akkor az utolsó varratnál, ami a táska peremén fut végig, biztos, hogy egy cipész, vagy hasonló felszereléssel bíró ember segítségét fogom kérni. Sajnos a sima háztartási varrógép nem bírt el az anyaggal, volt ahol alá sem fért a talp alá, és több öltést is kihagyott. A táska egyébként mágneszárral záródik, puha lilásrózsaszín szövet a bélése, és egy apró húzózárral zárható zseb őrzi benne az értékeket. Szeretnék egyet készíteni magamnak is, mert jó sok mindenre rájöttem készítése közben, hogy hogyan lehetett volna másképp csinálni.

Pápá Sizzix!

Tavasszal szerettem volna venni egy Sizzix Big Shot-ot. Annyi mindenre jó. Úgy terveztem, hogy körülbelül Húsvét után meg tudom venni. De az eddig összegyűjtött pénz elment a laptoptöltőre. Mi kerül egy ilyen madzagon ilyen sokba? Remélem előbb-utóbb rámtalál Fortuna, és megajándékoz egy ilyen kis géppel. :)

Érdekes

Tegnap tönkrement a laptop töltőm, nem tudom bekapcsolni a számítógépemet. Érdekes, hogy az jár a fejemben, hogy most akkor, hogy blogoljak. Mintha eddig olyan sűrűn tettem volna. Pedig szeretnék, még azt is sokszor eltervezem, hogy mit fogok írni, a képek is elkészülnek, néha meg is szerkesztem őket, csak valahogy idáig nem jutnak el  bejegyzések. Szóval írom én ezt a blogot, csak a fejemben. Talán idén másképp lesz, nem fogadom meg, de talán. És boldog új évet. Szépet. Napsütéseset. Kreatívat. Nevetőset. Szivárványosat. Boldogat.

Ma tilos a varrás...

December 13-a, Luca napja van ma. A néphagyomány szerint ezen a napon tilos a varrás, a fonás, különben Luca bevarrja a tyúkok fenekét, és annyi lesz a tojástermésnek. Szabad egyébként bontani, fejteni, de szerencsére most nincs mit.

"Szent Lucia, akinek alakját köszöntik ezen a napon, a legendák szerint Kr.u. a III. és IV. század fordulóján élt Szicília szigetén, Siracusában. Nemesi család tagja volt, fiatal lány, aki egy alkalommal elkísérte beteg édesanyját Szent Ágota sírjához, hogy a szent közbenjárását kérjék a gyógyulás érdekében. Itt álmában megjeleni neki a szent, és hívta az égiek seregébe. Mikor felébredt, Lucia kérte meggyógyult édesanyját, ne adják férjhez, mert ő immár örökre Jézus Krisztus jegyesének tekinti magát. Ebbe az elhagyott vőlegénye nem tudott belenyugodni, s ezért feljelentette a lányt keresztény hite miatt Pascasius fejedelemnél. A fejedelem mindent megkísérelt, hogy Luciát a pogány bálványok előtti áldozat bemutatására kényszerítse, de hiába. Ekkor megpróbálta elvitetni a bordélyházba, hogy ártatlanságában megszégyenítse, de Isten segítségével nem sikerült – még ötven igavonó barommal sem – elvonszolni a szüzet. A fejedelem ezután kiadta a parancsot: olajjal és szurokkal öntsék le és égessék el! Ám a tűz sem fogott Lucián. Végül rabtartói elvágták a torkát, de addig nem halt meg, míg imádságát be nem fejezte…"

A varrási tilalomról én csak tegnap hallottam először, vagy lehet, hogy még régebben is, csak akkor nem érintett. Mindenesetre Luca-búzát ültettem, hogy legyen mit tenni a karácsonyfa alá.

Hideg szél fúj!

Ajjajajj, de még mennyire. Talán megjött a tél? Az ország nagy részében igen, de én még egy árva hópelyhet nem láttam ebben az évben. Csak az eső esik minden nap rendületlenül. De tegnap a télapó ismét eljött hozzám egy kedves ismerős személyében, és hozott nekem két nagy zacskó bőripari hulladékot. Hipp-hipp hurrá! :) (Fényképet is mellékelnék, de a számítógépem azt játssza, hogy nem ismeri fel a memóriakártyát.)

Szóval örömünnep volt a tegnapi nap. Remélem a mai is az lesz. Sok mindent terveztem be. Életemben először hájas süteményt készítek. Kíváncsi leszek mi lesz a végeredmény. Vagy lesz-e egyáltalán valami végeredmény. Tegnap vettem valami plüssszerű, de nem plüss, nem tudom mi a neve anyagot. Sütigyártás közben kipróbálom, lehet-e belőle rénszarvas fickókat varázsolni. Ha lehet, akkor üsse kő, készítek egy piros orrú Rudolfot is. :)

Donovan & Dominik, a rénszarvasfivérek

Végre készült valami olyan varromány, amit érdemesnek tartok mutogatni. Mostanság nem sok mindent sikerült befejeznem, pedig elkezdtem elég sok mindent. Annyi fele jártak a gondolataim, valahogy sosem jutottam semminek a végére. De ezeket a szarvasfiúkat egyszerűen nem tudtam nem befejezni, már a kiszabásnál beléjük szerettem. Ha találok még ilyen anyagot, lehet, hogy készül még néhány belőlük. Lenne még kinek ajándékozni. A fejül Tilda szabásminta alapján készült, a testük is Tilda-szerű. Imádom őket! :)